Törökbálinti Református Egyházközség

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Hol vagy?


 
„Amikor meghallották az Úristen hangját, amint hűvös alkonyatkor a kertben járt, elrejtőzött az ember és felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek és ezt kérdezte: Hol vagy?”
                                                                    1Mózes 3:8-13
 
Isten az első embertől kérdezte: Hol vagy?
Ő nekünk is felteszi ezt a kérdést. Isten szóba áll velünk. Beszél hozzánk egy-egy igehirdetésen keresztül, bibliaolvasás közben. Most személyesen nekünk teszi fel a kérdést: Hol vagy? Milyen állapotban vagy? Hol vagy a hitedet vagy a kételyeidet tekintve? Hol vagy erkölcsileg? Hol vagy emberileg? Isten azt akarja, hogy helyes irányba haladjon az életünk. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy most hol tartunk. A kérdéseivel figyelmeztetni is akar, de keres is bennünket.
Mikor este összeszedjük a gyerekeket a kertből, mert nem akarnak bejönni,  előfordul, hogy azt kiabáljuk: Hol vagy? Ez jelzi, hogy be akarjuk hívni őket.
Isten az embert arra teremtette, hogy a vele való közösségben jól érezze magát. Az első embernek volt békessége, bősége, biztonsága, boldogsága, mert bízott Istenben. Isten azt mondta, hogy minden a tiéd, csak a jó és gonosz tudásának fájáról nem ehet, vagyis Isten magának tartotta fenn az erkölcsi értékítéletet. Ő mondja meg Ádámnak, mi a jó és mi a rossz. Ő pedig bízzék annyira a Teremtőjében, hogy elhiszi neki, hogy az a jó és az a rossz, amire Ő azt mondja.
Az ember hallgatott a kísértőre, elveszítette az Istennel való közösséget, elveszítette a békességet, biztonságot, boldogságot is. Az Istentől való elszakítottság állapotát nevezi a Biblia bűnnek. Addig csak Istentől függött az ember, ma viszont sok sötét erőtől, ami hat ránk. Ebben a rabságban élünk ma is. Hányszor ostromolják Istent, hogy miért születnek beteg gyerekek, miért van háború, természeti katasztrófák, betegségek, akkor a válasz az, hogy ezért.
Isten országán belül ezek nem voltak, csak a jó és szép. Isten egy jó útra akar vinni bennünket, azért kérdezi, hogy hol vagy?
Hol járnak a gondolataid mikor igét hallgatsz?
Hol szoktál kóborolni az interneten? Miket nézel ott meg? Miket szeretnél még megnézni, ha nem szégyellnéd vagy ha mindig csak egyedül lennél?
Hol vagytok mint házaspár? Elindultatok szerelemmel, egymást segítve, a szerényebb anyagiakkal is megelégedve, most több van, mint az induláskor, s talán a párodnak a jelenléte is idegesít már. Hogy jutottatok ide? Mi lehet ennek az oka?
Hol vagy vasárnaponként? Pizsamában egész nap? Vagy még keményebben dolgozol, mint máskor, mert akkor magadnak csinálod? És az Isten parancsa? Az Isten ajándékai, amiket kínálna az Ő igéjében, az imádság csendjében, a hívők közösségében? Nem kell? Vagy meg is szoktad már, hogy anélkül is megvagyunk valahogy? Valahogy megvagyunk, de kérdés: élet ez?
Hol vagy? A szeretőd ágyában, míg a párod kínlódik a gyerekekkel, meg a problémákkal? Szorongatod azt, aki majd valaki másnak a hitvese lesz később? Hol vagy? Vagy nem csinálsz semmi ilyet, csak titokban irigyled azokat, akik „bátrak” erre és meg is teszik?
Hol vagy? Jó dolog félni? Jó dolog, hogy annyi mindent takargatni kell? Titkolni, magyarázni, elhallgatni? Közben ismered a magányt, néha már saját magadat is megveted?
Hol vagy? Bebetonoztad magadat a kételyeidbe és büszke vagy rájuk, csak éppen nem visznek sehova. Vagy megmerevedtél egy sértettségben és abból nem lehet kimozdítani? Vagy ott pöffeszkedsz a magad önelégültségében, kritizálva mindenkit? Vagy éppen a magad kétségbeesésében? Vagy valami langyos vallásosságban pancsikálsz, és ítélkezel mindenki felett, az egész hitetlen világ felett, csak éppen Jézushoz nem vezetsz senkit, mert nem is tudod, hol van Jézus, mert nem vele élsz, hanem csak hallottál róla?
Amikor Ádám felé elhangzott a kérdés, - hogy ettél arról a fáról – akkor annyit kellett volna mondania: ettem. Ehelyett magyarázkodik. Nem így vagyunk mi is? Isten a becsületes, konkrét bűnvallást várja az embertől: ettem, ittam, csaltam, hazudtam, becsaptam, házasságot törtem stb. Isten légy irgalmas nékem, bűnösnek! Vétkeztem!
Isten a kérdésével hívogat. Gyere ki! Haza lehet jönni a titkos éjszakai tévézésből, amikor olyanokat nézel, amiket nem szeretnél, ha a gyermekeid látnának, de félálomban is gyötröd magad. Gyere ki a sóvár tekintetekből, amivel a más vagy az azonos neműeket nézed titokban, vagy már nyíltan is! A zavaros pénzügyeidből, az állandó kisebbrendűségi komplexusodból, a nagy hallgatásodból. Gyere ki a büszke „jóságodból”! Gyere ki a zugivásból, úgyis tudják! Azt is tudják, hol az üveg, mikor cseréled ki, meg látszik már az arcodon, a szemedben. Gyere ki a bűnből, az Isten nélküli állapotból! Akkor is, ha nincs ilyen szörnyű vétked, mert az Isten országán kívül születtünk mindnyájan. A kaput becsaptuk magunk mögött. Innen lehet hazatérni.
Miért? Mert valaki kinyitotta a kaput. Az a Jézus Krisztus, akiben ez a megbántott, megsértett Isten utánunk jött nagy szeretettel. Szeretetével hívogat vissza és azt akarja, hogy újra szabadok legyünk. Mert itt nem vagyunk azok. Lépten-nyomon beleütközünk a megkötözöttségeinkbe és azoknak következményeibe. Ő nekünk szabadságot kínál.
Ő tudja milyen félelmek gyötörnek bennünket. Akár hol vagyunk, onnan hívogat bennünket. Nála leszünk igazán boldog emberek.
Nem olyan régen találkoztam egy ismerősömmel, aki értékes ember volt, de elzüllött. Kicsit félve kérdeztem meg tőle: hogy vagy? Ragyogott az arca. Azt mondta: hazataláltam. Elkerült egy gyülekezetbe, ott megismerte Jézus Krisztust. „ Az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” 1 János 1:7
Ezután elmondott egy történetet: Az történt most velem lelkileg, ami apámmal annak idején, amikor hazajött a fogságból. Amikor 1948 végén az édesapja hazajött többéves nehéz hadifogság után, mindent levetett magáról és kivitte a szemétbe. Még talán tetű is volt benne. Alaposan megfürdött és felvette az otthoni tiszta ruháját. Ez történt velem lelkileg. Levetkőztem az Úr Jézus előtt, nevén neveztem minden bűnt az életemben és Ő megtisztított engem az Ő vérével.
Isten minket is hívogat. Még tart az ő türelme.
 
   Részlet: Cseri Kálmán: „Isten kérdez” című könyvéből

 

Rendszeres alkalmak

Istentisztelet
Vasárnap 10.00

Gyermekistentisztelet
Vasárnap 10.00

Bibliaóra
Csütörtök 18.00

Ifjúsági óra
Péntek 17.30

Énekkari próba
Péntek 18.30

Gyülekezeti nap
Minden hó első szombat
reggel 8.00

Elérhetőség

Törökbálinti Református Egyházközség

2045 Törökbálint József Attila u. 31.

Hivatali fogadóidőpontok:

Vasárnap: 11-12

Időpont egyeztetéssel bármikor. 

Mobil: +36 30 639-64-41

Email: info@tbref.hu

Gyülekezetünk bankszámlaszáma:
GIRO:
10918001-00000429-19890002  HUF
IBAN:
HU98 1091 8001 0000 0429 1989 0002
Számlatulajdonos neve:
Törökbálinti Református Egyházközség