Törökbálinti Református Egyházközség

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Életút Istennel


A Belső szoba keretei között elindítunk egy sorozatot: olyan életutakat szeretnénk ismertetni, amelyekben Isten hívó szavának jelentős, meghatározó szerepe van. Az alábbiakban a gyülekezetünk gondnokával készült riportot olvashatjátok.
 
 
Gondnok Úr! Ön a gyülekezet emblematikus alakja, de én személy szerint elég keveset tudok Önről. Mondana néhány szót az életútjáról, illetve azokról az utakról, amelyek Istenhez vezették?

-Erdélyben születtem, a trianoni döntés után, amikor ott az egyházaknak meghatározó szerepe volt. A magyar fiatalok többsége egyházi iskolába járt, a magyar iskolákat az egyház tartotta fent. Én magam is református elemi iskolába jártam. Ezért különösen kedvesek számomra Reményik versének sorai: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát!” Az is külön öröm számomra, hogy ezzel a verssel is köszönthettem az iskolánkat felavató püspök urunkat és arra emlékezhettem.  Az elemi iskolát követően a kolozsvári református kollégiumba jártam, kitűnő tanáraim voltak, mind szakmailag, mind pedig emberileg, rengeteget tanultam tőlük, szigorúak voltak, de emberségesek. Máig is emlékszem-hatvan év távlatából- mindegyik tanárom nevére. Családom ízig-vérig református, úgyhogy nyaraimat is református parókiákon töltöttem. 1956-ban, amikor megszerezhettem és elolvashattam a káderlapomat, nagyon büszke voltam annak az első mondatára: ”Családjában jelenleg is hét aktívan működő lelkipásztor van”.
A háború alatt települt át a családom Magyarországra, így lehetőségem nyílt arra is, hogy részt vegyek a Soli Deo Gloria ( a református egyház ifjúsági szervezete) által szervezett, és később híressé vált szárszói találkozókon is, sok érdekes előadást hallottam nyaranta.
Törökbálinton 1949 óta van telkünk, nyaranta kijártunk ide, de csak 1993 óta-nyugdíjaztatásom óta vagyok itt állandó lakos. A gyülekezetnek is ebben az évben lettem tagja, és 1994 óta vagyok presbiter, valamint gondnok.

Életút Istennel


 
Érződik az elmondottakon, hogy a család, a neveltetés meghatározó volt életútjában. Beszélne egy kicsit részletesebben hitéletének alakulásáról?
 
Az istenhit végigkísérte egész életemet. Ezt nehéz dátumhoz kötni, de mondanék néhány példát azzal kapcsolatban, amikor az isteni kegyelmet kézzelfoghatóan éreztem sorsom alakulásában.
Kolozsvárott még egy gyárban dolgoztam, három műszakban. Egy alkalommal elcseréltem a nappali műszakomat éjszakaira, és azon a napon a gyárat porig bombázták - így én ép bőrrel megúsztam, míg sok társam megsebesült a bombázások miatt… Túléltem a második világháborút, és az orosz megszállást is, pedig nehéz idők voltak. 1956-ban nyíltan vállaltam a véleményemet, és a bukás után fenn is voltam egy listán. De hála Istennek, apám egyik ismerőse értesített, hogy tűnjek el, és így sikerült ebből az igen veszélyes helyzetből megmenekülnöm.
Ugyanilyen kegyelem az is, ahogy feleségemmel megismerkedtem. 1944-ben egy rokonunk fogadott be bennünket egész családommal, akiknél lakott akkor egy kislány, a magyaralmási református lelkésznek a lánya. Megismerkedtünk, majd  Székesfehérvár porig bombázása után őt hazavitték innen velünk együtt, nekünk is szállást adva. Utána is tartottuk a kapcsolatot, olyannyira, hogy már hatvan éve ő a feleségem.

Életút Istennel


 
Gondnok urat leginkább úgy ismerjük, mint a templomépítő gyülekezet gondnokát. Mondana néhány szót erről a meghatározó eseményről?

A templomépítés az egyik legcsodálatosabb esemény az életemben. Persze, nagyon nehéz volt, az állandó anyagi bizonytalanság, de a pénzügyi végzettségem nagyon sokat segített a munka során. Ugyanígy fiam tanácsai, ő volt ez építkezés műszaki irányítója is miután ez a szakterülete. Felkerestem egy másik templomépítő gyülekezetet, az ottani lelkész azt mondta nekem, kezdjétek el, és az Isten majd megadja, amire szükségetek lesz! És ez így is volt!.  A munka során csodálatos volt érezni a gyülekezet segítőkészségét is, nemcsak itthonról, külföldről is rengeteg segítség érkezett. Felejthetetlen élmény volt számomra a templom felavatása.
 
Gondnok úr, hogy látja a gyülekezet jövőjét?
 
Pozitívan látom, hiszen sokkal többen járnak templomba, mint 10 éve. A bibliaórákon is sok új arc tűnik fel. Szépen gyarapodik az ifjúsági gyülekezet is. Átlagon felüli a gyülekezet adakozó kedve is. Sokat segít nekünk a torony bérbeadása, valamint az önkormányzati támogatás.
 
Végezetül: van-e kedvenc igéje a Bibliából?

Rendszeresen olvasom a Bibliát, életemben talán már háromszor végigolvastam, minden sorát, történetét nagyon szeretem. A családi bibliák a menekülések során megsemmisültek, de van egy erdélyi énekes könyvem, melyet 1935-ben kaptam nagyapámtól. A fedlapján van egy kehely, ami alapján a szószékünket díszítő kelyhet kifaragták.
Legkedvesebb igém a Jelenések könyve 2:10 „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját”

 

Rendszeres alkalmak

Istentisztelet
Vasárnap 10.00

Gyermekistentisztelet
Vasárnap 10.00

Bibliaóra
Csütörtök 18.00

Ifjúsági óra
Péntek 17.30

Énekkari próba
Péntek 18.30

Gyülekezeti nap
Minden hó első szombat
reggel 8.00

Elérhetőség

Törökbálinti Református Egyházközség

2045 Törökbálint József Attila u. 31.

Hivatali fogadóidőpontok:

Vasárnap: 11-12

Időpont egyeztetéssel bármikor. 

Mobil: +36 30 639-64-41

Email: info@tbref.hu

Gyülekezetünk bankszámlaszáma:
GIRO:
10918001-00000429-19890002  HUF
IBAN:
HU98 1091 8001 0000 0429 1989 0002
Számlatulajdonos neve:
Törökbálinti Református Egyházközség