Törökbálinti Református Egyházközség

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Beszélgetés gyülekezetünk lelkészével, Szaszák Imrével


A rengeteg foglalkozás közül, amelyek között az ember választhat, a lelkészi hivatást máig bizonyos misztikusság övezi. El lehet-e magyarázni egyszerű, emberi szavakkal, hogy mit jelentett az „elhívás” az életében erre a pályára?

  • Amikor megkaptam az elhívást a lelkészi pályára, értetlenül álltam, mert soha nem akartam lelkész lenni. Mindig műszaki pályára készültem, nagyon érdekeltek a műszaki dolgok, még ma is. És akkor, mint egy szikra, jött a gondolat, hogy lelkészi pályára kell mennem. Édesapám ugyanis református lelkész volt, de ekkor már nem élt, 12 éves voltam, amikor meghalt. Édesanyám jó érzékkel terelgetett engem és jól válogatta ki és adta a kezembe édesapám könyveit, melyek nagy hatással voltak rám. Közöttük szerepeltek a KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) kiadványai is, ezek nívós előadásokat tartalmaztak, amik segítették a választásomat. A debreceni református kollégium diákja voltam, lelki fejlődésemre nagy hatással volt egyik tanáromnak, Rózsai Tivadarnak lélektől átitatott , igényes előadásai. Miután felvettek a teológiára, és megkezdhettem volna a tanulmányaimat, előtte öt nappal az évfolyamból ötünket bevittek katonának. A katonaság két éve alatt váltam felnőtté, és ott tapasztaltam meg közvetlenül, hogy mit jelent a „kis fekete könyv”, a Biblia, hogy milyen nagy ereje van emberré formálódásainkban.

Beszélgetés Szaszák Imrével

Sokakat érdeklő kérdés a hitre jutás problematikája is. Van, hogy a megtérés pillanatnyi érzés, de vannak olyanok, akik hosszú évekig járnak az ösvényen, amely Istenhez vezet. Hosszú pályája során milyen megtérés élményekre emlékszik vissza?

Természetesen sok megtérésnek voltam tanúja, és néhány esetben én magam is „bábáskodhattam”. De talán kezdjük az én hitre jutásommal! Én először mondtam ki az igent a lelkészi elhívásra, és csak utána tapasztaltam meg teljes valójában, hogy mit jelent nekem Jézus Krisztus. Az akkori lelkészem, Dobos Károly kérdezte meg tőlem, hogy kicsoda neked az Úr Jézus.? Elolvastatta velem a Nikodémussal való beszélgetést , az újjászületést, és a János 3: 16-ot: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen…”Akkor értettem meg azt, hogy a Jézusnak átadott életnek a halál sem vet véget. Teológiai tanulmányaim alatt is formálódott bennem ez a Krisztus-kép, megtapasztaltam az Ő igazi valóját, és a Biblián keresztül mindenre választ kaptam, ha kerestem. Életem vágya , amit Ő tanított: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” Akkor értettem meg, hogy az én szelídségem és alázatom nem azonos az Övével,- most már ne csak róla, hanem Tőle tanuljak,- ez pedig csak a vele való személyes kapcsolattartással működik.

Több megtérésnek voltam tanúja Mátraházán és Tahiban, a konferenciák során az idősek és a fiatalok körében egyaránt. Ezek mind nagyon komoly megtapasztalások számomra, amikre boldogan és hálás szívvel emlékezem.

A hit Isten ajándéka, de mi gyarló emberek vagyunk: hol közelebb jutunk Istenhez, hol távolodunk tőle. Vajon így van-e ez egy lelkész életében is? Voltak-e mélypontok az életében?

Természetesen. Ez az én életemben is így van. Mikor Jézus megy a viharos tengeren és Péter csak Jézusra néz, addig nem süllyed el, de amikor a széllel és a viharral kezd el foglalkozni, akkor nyomban elsüllyed. Ilyen élőnek kell lennie a mi hitünknek is, a vele való kapcsolatunknak. Mindig rá kellene figyelnünk, és akkor nem befolyásolnának a széljárások annyira. Ha mindig csak a problémáinkkal foglalkozunk, és Jézusról levesszük a tekintetünket, akkor kezdődnek a bajok. Elkezdünk nyavalyogni, önmagunkat sajnálni, és az önsajnálat nagyon veszélyes.

Az én életemben is voltak mélypontok., de minden esetben megtapasztalhattam, hogy Jézusnak mindig gondja van rám. Az egyik ilyen édesanyám halála volt.: 22 éves voltam, amikor elveszítettem őt, és teljesen árva lettem, minden háttér és biztonság nélkül maradtam. Épp ki kellett volna költöznöm a kollégiumból, és nem volt hová mennem, és akkor kaptam egy levelet, hogy teológusokat keresnek egy hónapos munkára, bentlakással. Elmentem dolgozni a beteg gyerekek közé, és még fizetést is kaptam érte. Az isteni gondviselést láttam ebben, úgy éreztem, hogy Isten utánam nyúlt akkor is és nem lettem csőlakó.

Manapság nagy gond van a családok működésével, rengeteg a válás, nő az alkoholizmus és a drogfüggőség, riasztóan emelkedik a gyermeköngyilkosságok száma. Ezért is példaértékű, ahogy feleségével, társával, Edittel élnek és összetartják népes családjukat, valamint szolgálják a gyülekezetet. Milyen tanácsokat tudna adni a mai családanyáknak és családfőknek?

Én ezt a kérdést is bibliai alapokon értelmezem. Csak egy modell követendő, a bibliai, mert a mögött az Isten áll . Mindenkinek megvan az Istentől rendelt feladata, amelyet vállalnia kell: az apának, az anyának és a gyermeknek is.

Sokszor elmondtam már, hogy nem az a baj, hogy a gyerek azt látja, hogy a szülők veszekszenek, hanem hogy nem hangzik el a bocsánatkérés, a megbocsátás. Egy gyerek számára nem feltétlenül a szavak fontosak, hanem a példamutatás. Milyen légkört teremtenek a szülők egy családban. Akik gyermekek között dolgoznak, azok látják a gyermeken, hogy mi történik otthon. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut két gyermek az előző gyülekezetemből, akik olyan szívesen jöttek hittanórára, figyeltek, beszélgettünk. Később azt vettük észre, hogy a gyerekek kezelhetetlenek. Az édesapa bejött a lelkészi hivatalba és elmondta, hogy elköltözött otthonról. Teltek a hetek, a gyermekek ismét mosolygósak, vidámak lettek. Mint kiderült a szülők házassága helyreállt, újból egy család lettek. Nagyon nagy a felelősségük a szülőknek! Sajnos sokszor tapasztalok hasonlót.

Jó látni fiatal családokat, akik együtt járnak istentiszteletre. Olyan sokat jelent, mikor a szülő este imádkozik gyermekével. Különösen az édesapák! Hála Istennek ilyet is hallunk a gyermekektől. Nagy dolog, mikor időt szánnak a szülők beszélgetésre. Ez mind megtérül. A pótszerek semmit sem segítenek, ellenkezőleg, tönkretesznek.

A válás semmit sem old meg. Sok házasságot meg lehetne menteni, ha azt a Teremtő útmutatásának mércéje alá vetnék. Ezért vannak olyan szakemberek egyházunkban is, akik kifejezetten házassági problémákkal foglalkoznak. Vannak házaspári hetek, ahol már sok reménytelen házasság helyreállt.

A szív megkeményedése miatt van a sok válás. Sok múlik az akaraton. A megbocsátás a ma embere számára szinte ismeretlen fogalom. Amiben én vétkeztem azt nem kenhetem másra. A beismerés már fél győzelem, a megbánás és bocsánatkérés pedig út a megoldáshoz. A szív nagy erőpróbája ez és ezt megéri vállalni. A telítődött szív tartalmát nem egymásra kell kiönteni, hanem Jézusnak.- Átélni az Ő szabadítását a legcsodálatosabb megtapasztalás.

Beszélgetés Szaszák Imrével

Milyen személyes hitvallása van a lelkészi hivatásról?

Elsődleges feladatom az , hogy minél többen megismerjék Jézus Krisztust életük Urának, vagyis hogy minél többen megtérjenek. Az a legcsodálatosabb, ha a szószékről hirdetett Ige nem fejeződik ott be, hanem eljuthat a lelkekig, ha az Ige megérinti a lelkeket, és cselekvéssé is válik. Ha valaki hitre jut az Ige által, az a legnagyobb ajándék. Ha valaki elkezdi az új életét Krisztusban .

Rettentően fáj, hogyha találkozom régi ismerőseimmel, társaimmal, és lelkileg leálltak valahol a gyerek- vagy ifjúkoruk sérelmeinél. Bíztatom őket menjenek a gyülekezetbe, olvassák az Igét, bocsássák meg a sérelmeket, mert az élet itt nagyon gyorsan befejeződik. Az élet nagy döntését itt kell meghozni, hiszen a boldog örök életet csak annak adja Isten, aki Őt féli és Fiát szereti.

Végezetül: van-e kedvenc bibliai igéje?

Ha keseregne szívem,
és sajogna a bensőm,
akkor olyan ostoba és tudatlan volnék
veled szemben, mint az állat.
De én mindig veled leszek,
mert te fogod jobb kezem.
Tanácsoddal vezetsz engem,
és végül dicsőségedbe fogadsz.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,
a földön se gyönyörködöm másban.
Ha elenyészik is testem és szívem,
szívemnek kősziklája és örökségem
te maradsz, Istenem, örökké!

/ Zsoltár 73:21-26-ig /

Köszönöm a beszélgetést!

 

Rendszeres alkalmak

Istentisztelet
Vasárnap 10.00

Gyermekistentisztelet
Vasárnap 10.00

Bibliaóra
Csütörtök 18.00

Ifjúsági óra
Péntek 17.30

Énekkari próba
Péntek 18.30

Gyülekezeti nap
Minden hó első szombat
reggel 8.00

Elérhetőség

Törökbálinti Református Egyházközség

2045 Törökbálint József Attila u. 31.

Hivatali fogadóidőpontok:

Vasárnap: 11-12

Időpont egyeztetéssel bármikor. 

Mobil: +36 30 639-64-41

Email: info@tbref.hu

Gyülekezetünk bankszámlaszáma:
GIRO:
10918001-00000429-19890002  HUF
IBAN:
HU98 1091 8001 0000 0429 1989 0002
Számlatulajdonos neve:
Törökbálinti Református Egyházközség