Törökbálinti Református Egyházközség

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Beszélgetés gyülekezetünk gondnokával, Molnár Jánossal


- Eléggé elfoglalt életet élsz: család, munka, felelősségteljes beosztás, énekkart vezetsz a mi gyülekezetünkben, valamint tagja vagy a pesterzsébeti református kórusnak is. Nehéz döntés volt a gondnoki felkérésre igent mondani?

Meg kell,hogy valljam: nehéz volt.
Egészen egyszerűen azért,mert nem akartam úgy dönteni, hogy minden előzetes átgondolás nélkül igent, vagy nemet mondok rá.
Először teljes mértékben meglepett maga a felkérés is, mert egészen egyszerűen nem éreztem magam alkalmasnak és méltónak ahhoz, hogy én gondnoka lehessek bármilyen gyülekezetnek. Ezen kívül bevallom őszintén, hogy fogalmam sem volt, hogy egy gondnoknak milyen feladata van egy egyházban,ezért igen nagy felelőtlenség lett volna kapásból igent mondani. Mikor a nagytiszteletű úr és a néhai gondnok úr felkértek erre, én egy pár hónap gondolkodási időt kértem mielőtt így,vagy úgy döntök.
Az előző gondnokunk,Vermesy Sándor azt mondta nekem egyszer,hogy: Jánoskám tudd meg, hogy nem te választasz, hanem az Úr Isten választ ki téged erre. Engem ez teljesen levett a lábamról,és imában kértem a mi urunkat, Jézus Krisztust, hogy adjon nekem bölcs döntést így,vagy úgy. De hála legyen Neki, azt hiszem, hogy a jó döntést hoztam meg ,és nagy tisztelettel elvállaltam.
Az időmből mindig úgy tudok szakítani, hogy jusson mindenre,amire szükséges. A jó Isten lehetőséget ad a szolgálatra,és én hálás vagyok ezért. Az időt arra tudjuk felhasználni, ha akarjuk, ami tényleg fontos az életben. Csak azt kell imában elkérnünk az Istentől, hogy megértsük, mi igazán fontos. Régebben sokmindent fontosnak találtam,amit mára már egyáltalán nem tartok annak. Úgy látszik a korral megjön az ember mentális látása is. A fizikai viszont sajnos megy el.De talán így van ez jól.
Hála az Úrnak van 3 gyermekem,családom, testvéreim, barátaim, van munkám is,két kórusban is énekelek,ezenkívül rendszeresen sportolok,és úgy érzem, akkor vagyok a leghasznosabb, ha sok impulzus ér.

- Az emberek többségének hitélete gyermekkorban dől el. Így volt ez a te esetedben is?

Nem egészen,bár megkereszteltek, konfirmáltam is,de a hitem nem igazán jött meg. Nem értettem ,és el sem hittem mindazt, amit a Bibliában olvastam, ill belőle hallottam. Nekem ez a katonaság ideje alatt indult el, amikor is egy törökbálinti katonatársam, név szerint Bolla Gyula mesélt nekem az élményeiről,és akkor elkezdett bennem motoszkálni valami.
Majd kicsivel később,mikor a volt feleségemmel összeházasodtunk, akkor abba református templomba jártunk, amibe ő előtte konfirmált. Én akkor szinte csak a lelkész kedvéért jártam oda, hogy lássa, hogy milyen rendes ember is vagyok én. De aztán minél többet hallgattam Isten igéjét, annál jobban megfogott,és magával ragadott. Ráadásul még az ottani kórusba is beléptem,és akkor már nem volt menekülés.
Visszatarthatatlanul a Jézus Krisztusé lettem,és úgy érzem , hogy az Úr szép lassan , szisztematikusan, az Ő csodálatos módján bevont az élők közé.

- Volt-e olyan szakasza, vagy pillanata az életednek, amikor arról kaptál tanúbizonyságot,hogy az ima ereje segített ki egy helyzetből, egy nehéz konfliktusból?

Igen,volt. Eszembe jut az a szomszédasszony , aki mellett több éve éltünk békességben, de egyszer csak valami megkattanhatott benne, mert az addig teljesen nyugodt szomszédságot felváltotta egy teljes őrület. A középkorú hölgy egyedül élt, férje elhagyta, szülei meghaltak, gyermeke nem volt,és mindig tisztességes, mértéktartó életet élt. Soha egy csúnya szó, egy rossz megjegyzés nem jött tőle. De semmi egyéb zaj sem soha. De egy pillanattól kezdve elkezdett inni, és a gátlásaitól teljesen megszabadulva elkezdett éjjel-nappal ordítani az udvar közepén. A lakásban lévő rádióját teljes hangerőre kapcsolta, és egy éven keresztül folyamatosan szólt, miközben ő ordított. Mindenkit szidott, aki eszébe jutott, de főleg az én családomat: Anyósomat, anyósom szüleit, akik velünk éltek, vagy rokonokat, barátokat, akik hozzánk jöttek. Mindenféle trágár megjegyzéseket tett, ócsárolt minket, és annyira bosszantó volt ezt éjjel-nappal hallgatni, hogy néha már türelmemet elvesztve átkiabáltam neki, hogy fejezze be, mert mindjárt megőrülünk mi is. De sajnos nem segített.
A volt feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy elkezdünk érte imádkozni, mert úgy éreztem, hogy itt már nincs mit tenni., nem használ semmi féle emberi módszer sem.
Valami isteni csoda folytán egy novemberi napon arra érkeztünk haza a munkából, hogy leégett a házunk. Mondjuk úgy a ház 2/3-a megsemmisült, mert amit a tűz nem pusztított el, azt a tűzoltók tettek tönkre. Sajnos ez így működik. Meg kell, hogy mondjam borzasztó állapot volt ,és kb fél évig tényleg borzasztó körülmények között éltünk.
Ami miatt ezt a katasztrófát mégis isteni csodának tartom az az, hogy az Isten segítségével,és a biztosító pénzével vissza tudtuk építeni a házat,és még jobb is lett sokkal, mint amilyen volt. Ezen kívül maradt még pénzünk is. És ami a legcsodálatosabb volt az az, hogy ez az említett szomszédasszony aznap szinte egész éjjel segített nekünk a romokat eltakarítani, és a végén mikor kikísértem a kapuhoz megköszönve a segítségét, akkor sírva átölelt,és bocsánatot kért a borzasztó viselkedéséért.
Úgy látszik az Úrnak különös megoldásai vannak bizonyos dolgokra. A házunknak kellett leégnie ahhoz, hogy ezzel a szomszédasszonnyal meg tudjunk békélni, ill olyan barátokat szereztünk, akikre nem is gondoltunk. Mert nagyon sokan eljöttek segíteni nekünk, szomszédok, barátok, ismerősök.
Ez csak egy furcsa példa volt az imádság erejére, de rengeteg egyéb példát is tudnék mondani, amik normál módon mentek végbe, mert imádkoztunk érte, és végül is megtörtént, és méghozzá nem úgy, ahogy szerettem, vagy szerettük volna, hanem másként, de így sokkal jobb volt, mint mi szerettük volna.
Hála az Úrnak Ő nem úgy látja a dolgainkat, mint ahogyan mi látjuk,épp ezért jobb lesz, mint várjuk.

- A gyülekezettel kapcsolatos terveidről, elképzeléseidről . Az elődöd, Vermesy Sándor milyen értékeket örökített számodra?

Én Sanyi bácsitól azt kaptam, hogy a gyülekezet mindenek előtt.
Ő minden gondolatával a gyülekezetnek akart többet és jobbat,és én ezt szeretném tovább vinni.
Olyan gyülekezetet szeretnék, akik jól érzik magukat együtt, akiknek éltető erő az Isten igéje,és szívesen járnak ebbe a közösségbe.
Az első terveim közt az szerepel, hogy szeretném az egész gyülekezetet megismerni, hogy minden gyülekezeti tagról egy kicsit többet tudjak meg. Ezért az egyik presbiter társammal együtt látogatjuk a gyülekezet tagjait.
Először az idősebbeket, hogy lássuk meg, milyen segítséget tudunk adni nekik szükség esetén. Illetve azért is , mert egyelőre egy héten egyszer délelőtt megyünk látogatni, és ilyenkor otthon általában az idősebbek vannak.
De szeretnék olyan alkalmakat is, amikor a gyülekezet találkozhat egymással az Istentiszteleten kívül is.
Ezért szeretnénk a Nagytiszteletű úrral időközönként gyülekezeti napot indítani, amikor a testvérek egy kicsit tudnak találkozni egymással , és jobban megismerhetik egymást is. Egyelőre más olyan tervem nincs, ami publikus lenne most.

- Van-e kedvenc igéd, igéid?

Igen, az Ézsaiás 41,10. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj,mert én vagyok Istened, megerősítelek,sőt megsegítlek,és igazságom jobbjával támogatlak!”
Azt hiszem ennél nem kell semmi több nekem.

- Rengeteget lehet olvasni a médiában nemzetünk mentális állapotáról. Hogy látod Te az egyéni felelősség kérdését ebben a vonatkozásban?

Mindig azt halljuk, hogy a magyar nemzet egy önpusztító, pesszimista nemzet, depressziósak vagyunk,és nálunk legtöbb az öngyilkosok száma. Ezenkívül mindig a rossz oldalra álltunk a történelem viharában,és a lelki betegségek miatt a testi betegségek is tarolnak nálunk sajnos.
De ennek ellenére mégis vannak itt okos, tehetséges, becsületes emberek, akik a boldogulásukat itt szeretnék megvalósítani,és nem külföldön,ahol lehet, hogy könnyebb lenne.
Én azt gondolom, hogy én itt szeretnék élni minden nehézség ellenére,mert én nem könnyű életre vágyom , hanem arra, hogy legyen erőm ott élni, ahová az Úr predestinált engem. És ott tudjak segíteni, ahol élek,és elfogadnak engem.
Az egyénnek óriási felelőssége van a jelent,és a jövőt illetően,mert amit teszünk és ahogy élünk az rólunk tesz tanúbizonyságot. Amit gondolunk és hiszünk az meghatározza azt,amit tanítunk utódainknak. És a jövőnk feltétele, hogy mit és hogyan tanítunk nekik.
Ha szeretnénk ebből a gyalázatos mentális állapotból kikerülni, akkor sok mindenre van szükségünk.
Először is magunkat kell rendbe tennünk. Szükségünk van a hitre az Úr Jézusban, aki azt mondja, hogy „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok,és megnyugosztlak titeket!”. A lelki terheket csak Jézussal együtt lehet elviselni,és ha a terheinket le tudjuk tenni, akkor már képesek leszünk arra, hogy másoknak is megmutathassuk, hogy ezeket a terheket le lehet tenni,és le is kell tennünk, mert nem tudjuk elhordozni különben. A lelki terheink - értsd bűneink- olyan súlyok az életünkben, amik teljes mértékben ránk telepednek,és elpusztítanak Időről időre le tudjuk rázni őket, de Jézus nélkül újra és újra visszaugranak ránk,és húznak lefelé.
Szükségünk van a szeretetre, hogy adjunk és kapjunk is. Kapni elsősorban az Istentől akarjunk, hogy azt tudjuk tovább is adni. Az emberektől kapott szeretet is kell, de az egy véges szeretet. Rengetek feltételhez kötött Az isteni szeretet végtelen,és feltétel nélküli.. Abból kell merítenünk.
Ha hit és szeretet van,akkor van béke és öröm is,és a nemzet felépül. Ha nincs ,akkor saját magát pusztítja el. Ezt a folyamatot láthatjuk nap, mint nap magunk körül, a médiában, a filmekben, a Kékfényben, a munkahelyünkön, a politikában, és szinte mindenhol e világban.
Mindenfélével megpróbálkozunk a teher lerakására, de valahogy a jézusi élet sokaknak nem vonzó. És az ember nem látja, vagy nem akarja látni, hogy semmi egyéb megoldás nem müködik. Azt gondoljuk, hogy a lottónyeremény, a hírnév, a tudomány,a hatalom, vagy bármilyen egyéb pótszer majd használ, de a végén rá fogunk jönni, hogy csak egyedül Jézus a megszabadító! A keresztyén életvitel az egyedüli nemzet üdvözítő !

- Véleményed szerint mi különbözteti meg a vallásos embert a nem vallásostól? Tudnál-e néhány vezérlőelvet meghatározni? Én inkább hitben élőnek nevezném, nem vallásosnak.

Én csak annyit tudok, hogy voltam nem hívő is, és egyszer az Isten kegyelméből megtértem,és most nem cserélnék semmiért , de tényleg semmiért az előző életemmel.
Istennel együtt élni a legcsodálatosabb dolog, ami történt velem, és ami történhet az emberrel életében.
Én kívánom mindenkinek, aki még nem talált rá Jézusra, hogy kérje az Urat alázattal ,és legyen kitartó és megtörténik a csoda.
Mert van Istennél csoda ! És megváltozik majd az élete. Teljesen!

 

Rendszeres alkalmak

Istentisztelet
Vasárnap 10.00

Gyermekistentisztelet
Vasárnap 10.00

Bibliaóra
Csütörtök 18.00

Ifjúsági óra
Péntek 17.30

Énekkari próba
Péntek 18.30

Gyülekezeti nap
Minden hó első szombat
reggel 8.00

Elérhetőség

Törökbálinti Református Egyházközség

2045 Törökbálint József Attila u. 31.

Hivatali fogadóidőpontok:

Vasárnap: 11-12

Időpont egyeztetéssel bármikor. 

Mobil: +36 30 639-64-41

Email: info@tbref.hu

Gyülekezetünk bankszámlaszáma:
GIRO:
10918001-00000429-19890002  HUF
IBAN:
HU98 1091 8001 0000 0429 1989 0002
Számlatulajdonos neve:
Törökbálinti Református Egyházközség